Gyulai kolbász

A gyulai kolbász durvára vágott sertéshúsból készült száraz kolbász, őrölt paprikával, fokhagymával, köménnyel és borssal fűszerezve, szűk bélbe töltve, párosával összekötve, majd lassan keményfán füstölve és utána szárítva. Oltalom alatt álló földrajzi jelzést visel, ami a nevet a Békés megyei Gyula és környéke termeléséhez köti, a keleti határ közelében. Hidegen eszik, vékony szeletekben, kenyérrel, nyers hagymával és csemegepaprikával, nem főzve, bár egy durvább, friss változat bablevesekbe és pörköltekbe megy. A város rá támaszkodik: őszi kolbászfesztivál van, a város szélén álló üzem pedig kis látogatói részleget és boltot működtet.

A legfontosabbak

• A párokat - a kettesével kötött és felakasztott kolbászokat, azt a formát, amely azonosítja őket.
• A füstölést és szárítást - lassú keményfás füstölést, majd heteken át tartó szárítást.
• Az őszi fesztivált - versenyszerű töltést és füstölést a városban több napon át.
• A helyi evésmódot - hideg szeleteket fehér kenyérrel, hagymával és csemegepaprikával.

Mikor érdemes menni

Az ősz, amikor a disznóvágási időszak kezdődik és a fesztivál megy, a kézenfekvő idő, bár a kolbász eláll és egész évben árulják. A tél a hagyományos készítési szezon, és a boltok novembertől vannak a legjobban feltöltve. Gyula egyben fürdőváros is, úgyhogy nyáron egészen más közönség jön, és nem a kolbászért.

Gyakorlati tudnivalók

A nevet a védett területen kívül lazán használják, és amit máshol gyulaiként árulnak, annak nagy része utánzat. Az igazi zsíros és erősen füstölt, ami nem mindenkinek ízlik, és elég sós ahhoz, hogy néhány szelet sokáig kitartson. Gyula hosszú út Budapestről, és inkább a téglaváráért meg a fürdőjéért éri meg az utat, mint pusztán a kolbászért. A fesztivál zsúfolt és söros.

A közelben

Gyula téglavára és termálfürdője ugyanabban a városban van.