Dobostorta

Dobos C. József pesti csemegekereskedő 1885-ben mutatta be a tortáját a budapesti országos kiállításon, és néhány éven belül elterjedt Európa-szerte. A szerkezet az egész lényeg: vékony piskótalapok csokoládés vajkrémmel közöttük, a tetején pedig cikkekre vágott, megdermedt karamellkorong, amelyet legyezőszerűen, ferdén állítanak a perem köré. A vajkrém akkoriban újdonság volt, a karamelltető pedig megóvta a tortát a kiszáradástól a hűtés előtti korban, és ezért utazott jól. Dobos 1906-ban közzétette a receptet. Szinte minden magyar cukrász készít belőle valamilyen változatot, és ezek nagyon különböznek.

Mire érdemes figyelni

• A karamelltetőt - kemény lapot cikkekre vágva és élére állítva a tetején.
• A lapokat - öt vékony piskótát csokoládés vajkrémmel közöttük.
• A változatokat - a karamell keserűsége és a krém súlya készítőnként eltér.
• A környezetet - régi cukrászdákat márványasztalokkal, feketekávéval kínálva.

Mikor érdemes menni

Az év bármely szakában, bár hűvös időben jobb, mert a vajkrém meleg helyiségben csúnyán ellágyul. A délután közepe a hagyományos süti-kávé idősáv, és a régebbi cukrászdák hétvégén négytől kezdve megtelnek. Egy aznap reggel készült szelet más dolog, mint amelyik két napja áll a hűtőpultban.

Mielőtt elindulsz

Tömör és édes, és egy kis szelet valóban elég. A karamelltető elég kemény ahhoz, hogy villa alatt szilánkokra törjön vagy lecsússzon, ami inkább kellemetlen, mint bájos. Sok kávézós változatot készen vesznek, és halványan margarinízű. A bazilika körüli turistahelyeken egy szelet többszörösébe kerül annak, amit egy környékbeli cukrászda kér egy jobbért.

A közelben

Budapest régebbi cukrászdái az ötödik, a hatodik és a második kerületben szóródnak szét.