Gemenci ártéri erdő

A Gemenc Európa egyik legnagyobb fennmaradt ártéri erdeje, fűz, nyár és tölgy sávja a Duna mentén Szekszárd és Baja között, a Duna-Dráva Nemzeti Park részeként védve. A tizenkilencedik századi folyószabályozás a Duna kanyarulatait holtágakká vágta le, és ezek a holt karok ma a hely szívét adják: lassúak, feliszapolódottak, náddal szegélyezettek és tele hallal, gémmel és fekete gólyával. A gímszarvas itt szokatlanul nagyra nő, és az őszi bőgés a vízről is hallható. Mivel a talaj elönthető, az utak korlátozottak, és a megközelítés főleg a fakitermelésre épített kisvasúton fut, vagy hajóval, ha a vízszint engedi. A belső nagy részét békén hagyják.

A legfontosabbak

Holtágakat - levágott Duna-kanyarulatokat, mozdulatlanul, náddal szegélyezve, a vadvilág javával.
Az erdei vasutat - kisvasúti vonalat Pörbölyről mélyen az ártéri erdőbe.
Gímszarvasokat - nagy állományt, amely leginkább az őszi bőgés idején hallható.
Vízimadarakat - gémeket, kócsagokat, fekete gólyákat és rétisasokat a holtágak fölött.

Mikor érdemes menni

Szeptember és október a legerősebb hónapok, a szarvasbőgéssel és alacsonyabb vízzel. A késő tavasz zöld és tele van fészkelő madarakkal, de gyakran részben elárasztott. A nyár forró és rovarokkal terhes. A vasút szezonális menetrend szerint jár, napi néhány indulással, és a magas víz rövid határidővel felfüggesztheti az útvonalakat, úgyhogy indulás előtt erősítsd meg.

Jó tudni

A szúnyogok itt a meghatározó probléma késő tavasztól kora őszig, és a riasztószer nem opcionális. Az árvíz kevés előjelzéssel zárja el az utakat és mondja le a hajókirándulásokat, olykor hetekre. Az önálló bejutás korlátozott, úgyhogy a látogatás nagy része más menetrendje szerint megy. A vadvilágot inkább hallani, mint látni, és az alkalmi látogatók gyakran erdőn és vízen kívül semmivel sem térnek haza.