Kalocsa

Kalocsa a magyar egyház alapítása óta érseki székhely, és a barokk székesegyház meg a mellette álló palota viszi ezt a súlyt, egy jóval több mint százezer kötetes könyvtárral együtt, díszes teremben. A város közismerten valami kisebbről és színesebbről szól: a kalocsai népi díszítésről, sűrű, erős színű virágmintákról, amelyeket hímzésként dolgoztak ki, és szokatlanabb módon szabad kézzel festettek a házak bel- és külső falára olyan asszonyok, akik erre szakosodtak, a tizenkilencedik században kialakult gyakorlattal, amelyet a népművészeti házban tartanak életben. A másik helyi termék a paprika, amelyet itt termesztenek és őrölnek, saját kis múzeummal.

Történet

A város majdnem olyan régi, mint a magyar állam: a honfoglalás után Árpád fejedelem törzse telepedett le itt, István király pedig Esztergom mellett megalapította a kalocsai érsekséget. A törökök 1529. augusztus 15-én vonultak be a városba, a kálvinista hajdúk 1602-ben felgyújtották, 1686. október 13-án pedig a törökök felégették a várat és elvonultak; a visszatérő érsekek új telepeseket hoztak, Csáki Imre bíboros 1710 és 1732 között visszaszerezte a birtokokat, a 19. században pedig Kunszt József és Haynald Lajos érsekek iskolákat alapítottak, amelyek megtartották a város jelentőségét, bár a vasút csak 1882-ben érte el.

Forrás: angol nyelvű Wikipédia, „Kalocsa”

A legfontosabbak

Festett házfalakat - szabad kézzel felvitt virágdíszítést.
Kalocsai hímzést - a sűrű virágstílust fonalban.
A székesegyházi könyvtárat - díszes termet több mint százezer kötettel.
A paprikamúzeumot és a malmokat - a város másik mesterségét.

Mikor érdemes menni

Április-október. Fél nap. A könyvtárat vezetéssel, megadott időpontokban lehet megnézni. A múzeumok hétfőn zárnak. Szeptember a paprikaszüret ideje.

Mielőtt elindulsz

A népművészet erősen kommercializálódott, és amit árulnak, annak nagy része gépi. A múzeumok kicsik, és néhány elavultnak hat. A város csendes vidéki központ, korlátozott étkezési lehetőségekkel.